2010/10/18

Zsebpite

Ez nem almás táska, hanem zsebpite. Egyébként is mi az, hogy almás táska? Nem is táska alakú és soha nem értettem ezt a kifejezést. Még a túrós batyú igen, abban van valami ráció, na de az almás táskának szerintem semmi értelme. Ez itt egy zsebpite. Már maga a szó is aranyos, mini, amiről már biztosan sejti az ember, hogy olyan méretű, ami könnyen a táskába suvasztva, útközben is egyszerűen fogyasztható.

Már egész egy hónapja szemezek ezzel a recepttel és a legjobb alkalmat választottam az elkészítésére. Kiváló például éhes meglepetés vendégeknek is. Ez a típus jellemzője, hogy minden esetben kiéhezve és váratlanul (hát persze, hiszen meglepetés) toppan be hozzánk, általában akkor amikor nincs kifejezetten vendégváró étel a hűtőben. Ez a személy, aki legtöbbször a legjobb barátnő, roppant hálás egy teremtmény. Mindig és minden ízlik neki amit tálalunk, legyen az egy szelet vajas kenyér vagy éppen vörösborban sült hátszín, de a minipite is pont megfelel az ízlésének. Ha ez a személy megérkezik hozzánk, a jókedv és nevetés garantált arra az időre, főleg ha az embernek át kell esnie azon a bizonyos 3. x-en, hiszen kell itt a támogatás, hogy bohó 20-asból egy felelősségteljes, érett (úgy mondják) 30-ba lépjünk. A legszomorúbb, hogy aztán újra mennie kell, na de nem ám akármikor, lehetőleg hajnalok hajnalán, hogy a távozása is épp olyan hétköznapiatlan legyen, mint az érkezése, hogy aztán életünk első 30 éves napján kialvatlanul és karikás szemmel lézengjünk a lakásban. De ez mind nem számít, mert ő a legjobb barátnő, aki sosem volt másmilyen és igazán sajnáljuk amikor elmegy, hogy aztán legközelebb is hasonlóan váratlanul toppanhasson be hozzánk.

Almás marcipános zsebpite*

Hozzávalók (12 db-hoz)
70 dkg savanyú alma
2 ek vaj
fél tk fahéj
fél citrom leve
10 dkg cukor
15 dkg ! tejföl
6 ek tej
6 ek olaj
1 csomag vaníliás cukor
25 dkg liszt
2 tk sütőpor
5 dkg marcipán massza
1 tojás a kenéshez

Pucoljuk meg és vágjuk apró kockákra az almát. Facsarjuk rá a citromot, hogy ne barnuljon meg. Egy lábasban melegítsük fel a vajat, adjunk hozzá 5 dkg cukrot, a fahéjat majd végül az almát. Fedő alatt pároljuk kb. 4-5 percet, majd szűrjük le a levét és hagyjuk kihűlni. Ha kihűlt, adjuk hozzá az apróra vágott marcipánt.
A tésztához habverővel keverjük össze a tejfölt, a tejet, olajat, a maradék (5 dkg) cukrot és a vaníliás cukrot. Szitáljuk hozzá a lisztet és a sütőport és kézzel dolgozzuk össze. Egy lágy tésztát kapunk eredményül!
Nyújtsuk vékonyra a tésztát és vágjunk téglalapokat belőle. A lapok felére helyezzünk almát, a másik felét pedig vágjuk meg többször. A megvágott tésztalapot helyezzük az almás tetére, jól nyomkodjuk le a széleinél, és vágjuk körbe derelyevágóval.
Kenjük meg a tetejét tojássárgájával és 180 fokra (légkeveréses) (ha csak alul-felül programon sütjük, akkor 200 fokra melegítsük elő a sütőt) előmelegített sütőben süssük 15 perc alatt készre. Még melegen szórjuk meg porcukorral és rácson hagyjuk kihűlni.

*A recept a Living at Home - Spezial magazinból származik.

6 megjegyzés:

Jade írta...

Nagyon tetszik, recept mentve! Koszi!

csuszta írta...

tényleg nagyon jó szó :)

Pötipite írta...

Nagyon jó a recept, és kedves a történet!Üdv a 30-asok klubjában! A legszebb évek jönnek! :)

chriesi írta...

Szerintem védesd le a zsebpite szót. :D Nagyon jól hangzik a recept.

Csibe írta...

Tetszik nagyok a neve is és "ő" maga is :)

Édes és Keserű írta...

Kicsit megkésve, de köszi mindenkinek :))

Related Posts with Thumbnails