Gyorsan valami finomat

Ez egy gyors és rövid bejegyzés lesz, majdnem annyi ideig tart majd elolvasni, mint elkészíteni ezt az ételt. A tésztafélékkel nagyon jó a kapcsolatom, ha tehetném minden nap ezt enném, persze ez nem tenne valami jót a vonalaimnak. Vannak olyan napok amikor sutba vágom a diétás terveim és valami gyors kiadós tésztaételt készítek. Nagy fokhagymarajongóként most egy meglehetősen intenzív szósz készült a tésztához, remélem nem bánjátok.

Már csak 10 nap és elkezdődik a Blogkóstoló a Dining Guide szervezésében. Remélem sokan eljöttök majd és megkóstoljátok az igazi téli desszertet amit készítek. A sütőtökös muffint nem csak sütőtök kedvelőknek ajánlom, hiszen lesz benne még narancs is, na de a receptről majd a hétvégefele többet is mesélek. Na, jöttök?

Spaghetti sült fokhagymával

Hozzávalók:
400g spaghetti
1 fej fokhagyma
1 cgerezd fokhagyma
250g mascarpone
100ml sűrű tejszín (min 30%)
olívaolaj
só
bors
frissen reszelt parmezán

200 fokra előmelegített sütőben süsd a fej fokhagymát a héjában puhára. A fokhagyma húsát kapard ki és keverd össze a mascarpone sajttal, a tejszínnel és adj hozzá egy gerezd friss, zúzott fokhagymát. Sózd, borsozd ízlés szerint. A tésztát főzd al dente-re, forgasd bele a szószba és szórd meg frissen reszelt parmezánnal.

Újhagyma pesto

Már éppen itt az ideje egy új receptnek, valami tavaszinak. Mostanában tudom, kevesebb idő jut a blogra, de attól még nem felejtettelek el benneteket. Amellett, hogy kevesebb időm jut ide írogatni, még fogyókúrázom is. Ne sajnáljatok, mert sokkal egészségesebben étkezem, még több zöldséget, kevesebb húst és hetente csak egyszer valami édeset. Az eredménye is megvan, lassan de biztosan haladok a normál súlyom felé. Még legalább ugyanennyi és minden visszaáll normálisba.

Ma szénhidrát nap volt és ez az egyszerű de ízletes, na és kissé szagos, étel került az asztalra. Pestot sok mindenből lehet készíteni az újhagyma pedig remek választás volt hozzá. Egyet azért ne feledjünk, randi előtt ha lehet ne ezt fogyasszuk!

© Studer-T. Veronika all rights reserved

(a receptért kattints a képre)

Az olasz vacsora

Engem ez az étel Bud Spencer-re emlékezetet, pedig sehol egy darab bab benne, mégis rögtön ő ugrik be róla. Valószínű, hogy túl sokszor láttam már a Piedone filmeket. Meg kell valljam, mint ahogy pár olasz-olasz ismerősöm ezt kifejtette nekem, ez igazából nem is olasz, csak éppen annak hangzik. Arról viszont fogalmam sincs miért is ne lehetne olasz. Minden meg van benne ami egy ételt olasszá tesz. Lássuk csak, a spagetti ugye az alap. Kérdezés nélkül is mindenki rávágná, hogy az bizony honnan származik. Aztán folytassuk a paradicsomszósszal. Melyik az a nép aki sok paradicsomszószos tésztát eszik? Ez nem is kérdés, meg van a válasz remélem.

Akkor következzen a húsgombóc. Hiszen az már majdnem ragu, csak éppen gombócban főtt meg a paradicsomszószban. Ráadásul jó fajta marhából és cukkiniből készült. Akkor tehát ez az étel miért is ne lehetne olasz? Értem én a déli szomszédainkat, jó olaszt szerintük csak ők tudnak főzni, na de ami az én konyhámban folyik se olyan rossz, kérem!  Ez  a húsgombócos spagetti például kifejezetten mennyei lett és garantáltan bárki megnyalná az ujjait utána, olasz ide vagy oda.

Ui: megsúgom, hogy a következő "Hogyan készült" ezekhez a képekhez kapcsolódik.

A receptért kattints a képre:

© Studer-T. Veronika all rights reserved

PLEASE, FIND THE RECIPE IN ENGLISH DOWN IN THE COMMENTS

Ricottás lepény

Már egy ideje nem készült semmi kelt tészta a konyhámban, ráadásul csillapíthatatlan vágy fogott el a lángos után. Az olaj szagot nem szeretem, ablak és elszívó ide vagy oda, ráadásul utána a gyomrom se szokta jól érezni magát. Hirtelen elhatározásból készült egy -szerintem- diétásabb verzió a pizzatésztára alapulva, kiegészítve egy kevés rivcottával. Nagyon könnyű, hólyagos tésztát kaptam eredményül, amit kézzel formáztam. Meg mondom őszintén, hogy hiába próbálkozom a tésztafeldobós módszerrel, nekem nem akar sikerülni. Pedig milyen vagány lenne. 

A lényeget majdnem kihagytam, nem olajban hanem sütőben sült 10 perc alatt készre. Tökéletes helyettesítője a kenyérnek, főleg ha grill vagy sonka-sajt-bor mellé fogyasztjuk. Hiába vágytam lángosra, nem tejföl és sajt társaságában, hanem pármai sonkával fogyasztottam a lepényt.  Kegészíthető még zöldfűszerekkel is ha úgy tetszik, én most csak zúzott fokhagymával illatosítottam.

A receptért kattints a képre:

 © Studer-T. Veronika all rights reserved 

Medvehagymás pesto

Jól telt a Húsvét? Volt sok locsoló? Itt nincs szokásban a locsolás, nem mondom, hogy nagyon bánom. Egyáltalán nem hiányzott az olcsó kölni édes illata. Tehát ehelyett mi továbbra is felújítunk. Az előszoba után, Húsvét hétfő örömére, lépcső csiszolás volt soron. Mi az ételekkel ünnepeltünk és kellemesen elfáradtunk a 4 nap alatt. Hogy mi minden jó készült nálunk Húsvétra majd lassan felkerül a blogra is.

Medvehagyma már a végét járja nálunk, sőt mára már ki is virágzott és mint tudjuk, ha már virágzik nem szedjük. Ha valaki tudja, hogy pontosan miért is nem szabad szedni ha virágzik, írja meg nekem, mert erre sehol nem találok pontos választ. Pénteken még éppen időben szedtem egy marékkal ahhoz, hogy egy egyszerű, egészséges és csupa zöld étel készüljön. Pesto-t általában akkor készítek amikor minden máshoz lusta vagyok. Azért, hogy mégse legyen annyira unalmas, került bele egy kevés citromhéj és chili pehely is, az éppen aktuális kedvencem. A tetejére pedig mi más kerülhetett még, mint parmezán, parmezán és parmezán....

A receptért kattints a képre:

Minden kép © Studer-T. Veronika all rights reserved

RECIPE IN ENGLISH IN THE COMMENTS

Tészta az egyik kedvenc..

..em és ezért nem is értem, hogy miért nem készítettem már egy ideje semmilyen változatban. Erre is igaz nálam, mint Gombóc Artúrnál a csokira, hogy szeretem a kerek tésztát, a lyukas tésztát, a szögletes tésztát, egyedül a penne nem a barátom, túl sok benne a tészta. Bizony, túl vastag és nincs az a szósz ami ezt feledtetni tudja velem.

Ha valami gyorsat és finomat akarok tésztából készíteni, akkor bedobom a sütőbe, mint rakott tésztát. A mostanihoz a hűtő tartalmát céloztam meg, egyszerűen lusta voltam boltba menni. Került bele minden jó, ricotta, chorizo -csípős fajta- paradicsom, zsálya, fokhagyma, de annyi-annyi féle képpen lehetne még variálni. Most, hogy hosszú idő után újra készült a konyhámban tészta, már azon gondolkodom, hogy milyen lesz a következő amit készítek. Talán ravioli? Vagy valamilyen spagetti? Ötlet van, nem is kevés, csak az a fránya szénhidrát ne lenne, meg azért kellene venni valami halat, esetleg salátát is....  Mit lehet tenni, a tészta igenis függővé tesz, most egy kicsit vissza kell fognom magam, hogy hetente maximum egyszer készüljön nálunk.

A receptért kattints a képre:

Minden kép © Studer-T. Veronika all rights reserved

Medvehagymás-Feta sajtos quiche

Végre elkezdődött a medvehagyma szezon. Ahogy a múlt héten olvastam a blogokat is elérte a medvehagyma őrület és ez alól én sem vagyok kivétel. Annyi előnnyel indulok a többiekhez képest, hogy nálam a kertben nyílik ez a növény, nem kell messze mennem hogy ráakadjak, sőt pénzembe sem kerül szerencsére. Ahogy hallottam otthon nagyon drágán árulják a piacokon. Erre is van megoldás. Aki annyira szereti ezt a növényt és van hely a kertjében akkor érdemes egy pár palántát ültetni, utána nem lesz gond a beszerzéssel.

Íme az idei első medvehagymás étel ami a konyhámban készült. Az egyszerűség kedvéért a már jól bevált quiche tésztához nyúltam és egy egyszerű de annál finomabb ételt készítettem.

Ideális könnyű tavaszi ebéd/vacsora és a vendégek sem utasítanák vissza. A feta sajt szerintem nagyon jól illik a medvehagymához, a quiche-et mindenesetre jól feldobta. Nekem annyira bevált, hogy azt hiszem legközelebb ezt a variációt egy más formában prezentálom.

A receptet most a képeken olvashatjátok. Ha rákattintotok a képre, akkor nagyban olvasható. Remélem nektek is tetszik ez az új receptformátum, már régen készülök egy szakácskönyves külsővel. Hogy ez aztán mennyire praktikus, azt majd ti megmondjátok.

A fenti képek © Studer-T. Veronika all rights reserved

Többi quiche receptem:
Spárgás quiche
Paradicsomos ricotta-s quiche
Krémsajtos quiche

RECIPE IN ENGLISH IN THE COMMENTS

Sikerült...

Bizony, sikerült életemben először leveles tésztát készíteni. Ez majdnem felér egy csodával, mert eddig soha nem tudtam rendesen elkészíteni, és most bevallom, hogy sokszor a kukában végezte a tészta. Ki tudja mi volt a gond. Talán a recept nem volt az igazi? Vagy a technikám hagyott némi kívánnivalót maga után? Vagy esetleg nem volt elég türelmem hozzá? De ne is menjünk bele abba, hogy a múltban miért nem sikerült egy rendes leveles tésztát gyúrnom, mert az már nem számít. A lényeg, hogy ez itt és most jól sikerült és elég büszke is vagyok rá. És ha ez sikerült, akkor talán legközelebb már a croissant-val is megpróbálkozhatok.

A receptet Noémitől kaptam, aki már épp eleget hallgatta a siralmaim leveles tészta ügyben és megkönyörült rajtam. Hát kérem, a recept tökéletes. A tészta íze csodás, pont amilyennek lennie kell, minusz az ipari íz. A hajtogatás és nyújtás bizony sok időt vesz igénybe, de egy lusta vasárnap pont megfelelő alkalom a készítéséhez. Óránként 10-15 percnél többet nem vesz igénybe a tészta, igaz ezt kb. 7 órán keresztül. Annyi baj legyen, a végeredmény magáért beszél. Igazán büszkék lehetünk magunkra és nem felejthetjük el megemlíteni minden alkalommal amikor leveles tésztát szolgálunk fel, hogy: Ez bizony a saját két kezünk munkájának eredménye!

Leveles tészta

Hozzávalók (kb. 1,1 kg tésztához)

50 dkg liszt

12 g só (kb. csapott evőkanál)

25 ml fehérbor ecet

2 dl jéghideg víz

5 dkg olvasztott vaj

40 dkg hideg vaj

Keverjük el a lisztet a sóval, majd adjuk hozzá a vizet, ecetet és az 5dkg olvasztott vajat. Gyúrjunk belőle kezelhető, de nem ragadós tésztát. Csomagoljuk sütőpapírba és 2 órát pihentessük hűtőben.

A 40 dkg vajat az elektromos habverővel keverjük krémmé, majd nyomkodjuk szét kb. 20x15 cm-es téglalappá. Tekerjük folpackba és ezt is tegyük 2 órára a hűtőbe.

Vékonyan kilisztezett felületen nyútjsuk a tésztát kb. 40x15x0,5 cm-es téglalappá. A vajat helyezzük a téglalap felére, és hajsuk rá a tészta másik felét. Nyújtsuk kb. 0,5 cm vastagra.

Gondolatban osszuk a tésztát 3 részre. Hajsuk fel a tészta alsó harmadát (seperjük le róla a lisztet) majd a felső harmadot is hajtsuk a tésztára. Helyezzük a tésztát a hűtőbe 1 órára.

Vékonyan kilisztezett felületen nyújtsuk a tésztát 0,5 cm vékonyra. Gondolatban ismét osszuk a tésztát 3 részre. Hajsuk fel a tészta alsó harmadát (seperjük le róla a lisztet) majd a felső harmadot is hajtsuk a tésztára. Helyezzük a tésztát a hűtőbe 1 órára.

Ezt ismételjük meg még 5-ször.

A leveles tészta remekül fagyasztható.

RECIPE IN ENGLISH IN THE COMMENTS

Káposztás kenyérlángos

Nagyon, de nagyon szeretem a lepényeket, valahogy mégsem készítek gyakran. Ennek a legfőbb oka, azon kívül, hogy nem lenne túl egészséges, annak a bizonyos kemencének a hiánya. Hiányzik a füstös ízvilág amit a kemence hozzátesz a sült tésztákhoz. Egészen más. Be van tervezve már az a kemence, de mindig közbejön valami éppen fontosabb, halaszthatatlan, így már egy éve csak tolódik a kemenceépítés.

De nem sírok tovább, ez a kenyérlángos sütőben sütve is meglehetősen ízletes. A kenyérlángos, langalló vagy megint más néven töki pompos nagy kedvencem, a borkóstolók és egyéb rendezvények gyorskajája. Időtlen idők óta nem ettem már és itt most évekről beszélek. Az alaprecept mindenképp az eredeti kenyérlángosé csak hozzáadtam ezt azt, pontosabban köményt és káposztát. Fantasztikus, hogy ez a kettő hozzávaló mennyire meg tudja változtatni az étel karakterét. Tehát még mindig kenyérlángos, de extrákkal. Elsősorban pizza helyett, baráti beszélgetésekhez kiváló.

Káposztás szalonnás kenyérlángos

Hozzávalók (2-4 főre)

25 dkg liszt

2 dkg friss élesztő

14 dkg burgonya (ez nekem 1 db volt)

fél tk só

csipet cukor

kb. 1,2 dl víz

kömény

tejföl

káposzta

hagyma

szalonna

sajt (én karakteresebb, Gruyère sajtot használtam)

A burgonyát főzzük meg héjában, majd törjük össze. Az élesztőt futtassuk fel langyos vízben a csipet cukorral. Keverjük el a száraz hozzávalókat, majd adjuk a liszthez a burgonyát és az élesztőt. Gyúrjunk belőle lágy tésztát. Ha szükséges adjunk hozzá még pár korty vizet!

Meleg helyen, letakarva kelesszük 1 órát.

A káposztaleveleket főzzük pár percig lobogó sós vízben.

Nyújtsuk vékonyra a tésztát (kb. fél cm), kenjük meg a tetejét tejföllel, fedjük le káposztalevelekkel, szórjuk meg szalonnával, hagymával és sajttal. 200 fokra előmelegített sütőben süssük kb.15 percet.

Krémsajtos quiche

Még jómúltkor készítettem ezt a harapnivalót füstölt lazac mellé. Nagyon ritkán eszünk halat, sajnos, de az nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem szeretjük. Egyszerűen ha választanom kell a friss zöldség vagy fagyasztott hal között, akkor én az előbbire szavazok. A füstölt lazac véleményem szerint krémsajttal az igazi. Biztosan vannak olyanok, valószínű többen is, akik szimplán vajas pirítósra esküsznek ehhez az ételhez, de engem nem lehet meggyőzni.

Most azonban kedvem volt valami mást is kipróbálni mellé, így született meg ez a krémsajtos quiche. Elképesztően egyszerű péksütemény és mivel a töltelékben krémsajt van, így jó párost alkotott a lazaccal is -plussz a kaviárral, de hiába próbálkozom ezzel, valahogy nem fog a kedvenceim listájára felkerülni. Magában is finom, könnyű étel, ha még valaki emlékszik rá, ezt jellemeztem úgy, hogy a franciák pizzája. Ideális étel -vagy vendégváró- ha gyorsan valami könnyűt szeretnénk fogyasztani.

Krémsajtos quiche

Hozzávalók (kb. 40 dkg tészta):

20 dkg liszt

13 dkg hideg! vaj

1 tojás

1 ek ecet

2 ek víz

1 tk só

Töltelékhez:

1,5 doboz krémsajt (pl. Philadelphia)

3 tojás

só

bors

petrezselyem

A tésztához a vajat apró darabokban morzsoljuk el a liszttel, adjuk hozzá a tojást, ecetet, sót és vizet. Jól gyúrjuk össze, és pihentessük hűtőben min. 1 órát.

A tésztát nyújtsuk vékonyra (kb. 3 mm),béleljük ki a formát és villával szurkáljuk meg. Még 30 percet pihentessük hideg helyen.

A tojásokat és a krémsajtot keverjük össze, adjuk hozzá az apróra vágott petrezselymet és sózzuk-borsozzuk. Öntsük a tésztára a krémet és 180 fokra előmelegített sütőben süssük kb. 30 percet. (Ha kisebb formákat sütünk, akkor a sütési idő rövidül!)

Kéksajtos vargányás spagetti à la M.

Ennek a receptnek története van. Persze nem az én receptem, hanem a férjemé. Bizony, a férjemé. Még évekkel ezelőtt, amikor még ismerkedős fázisban voltunk, készítette. El akart kápráztatni a fantasztikus főzőtudományával -itt halkan megjegyezném, hogy azóta se bontakozott ki jobban ez a tehetsége, na de ne legyünk ilyen gonoszak. A vacsora amit anno készített három féle tésztából állt: egy paradicsomos, egy carbonara (ami inkább hasonlított egy szalonnás, rántotta tésztához) és egy kéksajtos vargányás spagetti volt.

A paradicsomos és carbonara szószt a mai napig én készítem itthon, viszont a kéksajtos annyira jól sikerült, hogy állandó vendég volt nálunk egy darabig, sőt, lépten nyomon ezt készítette a vendégeknek ha rájött a főzhetnék. Aztán szépen lassan feledésbe merült. Jöttek újak, más kipróbálnivalók. A héten irdatlan mennyiségű sajt halmozódott fel a hűtőben, köztük roquefort is és újra elővettem a receptet, ami ez alkalommal az én előadásomban került az asztalra. Nem bonyolult étel, mégis feldobja a tésztát maga a sajt átható íze, amihez pompásan illik a vargánya enyhén földes beütése és a szósz krémesen körbevonja a spagettit. Az arányok szabadon variálhatóak, mind ízlés dolga. Mi szeretjük a sajtokat, így ennek megfelelően domináns a roquefort íze.

Kéksajtos vargányás spagetti

Hozzávalók (kb. 6 főre)

25 dkg roquefort (vagy más kéksajt)

fél liter tejszín (nem főző)

1-2 marék szárított vargánya

frissen őrölt bors

parmezán

A sajtot olvasszuk meg egy lábasban, majd öntsük fel tejszínnel. Adjuk hozzá az előzőleg beáztatott és lecsepegtetett vargányát és ízlés szerint borsozzuk. Hagyjuk főni kb. 10 percet.

Spagettivel kiváló. Fogyasztás előtt szórjuk meg reszelt parmezánnal.

Ravioli morzsával és zsályás vajjal

Évente ugyan csak kb. kétszer, de nekiállok raviolit készíteni. Általában akkor készül, ha már nagyon nagyon megkívánom, nyugi van itthon, nem kell ide oda rohangálni és ez a nap vasárnap. A vasárnap azért előfeltétel, mert nincs semmi program ami elvonhatná a figyelmem ettől az ételtől. Nem lehet boltba menni, mert minden zárva van és a helyi piacok is zárva tartanak. Ez alól kivétel az antik és bolhapiac, de oda se megyek szerencsére minden alkalommal. Tehát előfeltétel a nyugodt vasárnap.

Annyira nem macerás étel, mint amennyire beharangoztam, de tény, hogy egy picit többet kell vele szöszmötölni, mint a többi tésztával. Egyszerűen más íze van, hogy töltött és nem szószos, mégha a kettő ugyanaz is. Arról meg nem is beszélve, hogy a házi tészta sokkal finomabb, mint a bolti. Most azért készült, mert ellenállhatatlan vágy fogott el az olasz ételek után, és ez már addig ment, hogy meghívtam a férjem egy 3. rangú olasz étterembe is a közelbe. Most is -mint mindig- rögtön megbántam, és muszáj volt valamivel ellensúlyozni. A ravioli tölteléke talán nem szokványos, picit szárazabb, mint általában szokás, de a zsályás vajas szósszal nagyon jól illenek egymáshoz. Egyszerű hozzávalókból készült, de valamiért nekem ezek az egyszerű ételek jobban ízlenek, mint a sok csavart és rafinált új konyha szüleményei.

Morzsás ravioli zsályás vajjal

Hozzávalók (3-4 fő részére)

30 dkg durumliszt

3 tojás

plussz egy korty víz

csipet só

A töltelékhez:

7 ek zsemlemorzsa (ha lehet akkor házi, sokkal finomabb)

2-3 fokhagyma

10 dkg prosciutto crudo

egy marék reszelt parmezán

bors

só (mértékkel)

szerecsendió

olivaolaj

kb. 10 dkg vaj

friss zsálya

A lisztből, tojásból - ha szükséges a korty vízzel- gyúrjunk rugalmas, könnyen kezelhető tésztát, majd sütőpapírba csomagolva pihentessük a hűtőben 1 órát.

A töltelékhez olivaolajon kezdjük el pirítani a zsemlemorzsát, nyomjuk hozzá a fokhagymát, adjuk hozzá a és fűszereket. Amikor kész, vegyük le a tűzről, és keverjük hozzá az apróra kockázott sonkát, és a reszelt parmezánt.

A tésztát nyújtsuk vékonyra (géppel: 1x3-as, 2x6-os, 1x8-as fokozat). Ha nincs ravioli készítőnk, akkor egy tésztalapra halmozzunk teáskanállal kupacokat, majd helyezzünk egy másik tésztalapot a tetejére, és derelyevágóval vágjuk körbe.

Lobogó sós vízben főzzük ki a raviolit. Melegítsünk vajat egy serpenyőben, adjuk hozzá a zsálya leveleket, és hagyjuk sülni pár percet. Ha a tészta megfőtt, szűrjük le, adjuk a vajhoz, tűz fölött rázzuk össze és tálaljuk.

Fogyasztás előtt még lehet kevés parmezánt reszelni rá.

És mi lett a padlizsánnal?

A padlizsános recepteket ott hagytam abba, hogy lesz még folytatás, hiszen maradt még itthon egy, a nagy bevásárlás után. Kidobni nem szeretek semmilyen zöldséget, inkább kitalálok hozzá valami receptet. Ez egy nagyon egyszerű étel, és a lustaságom is nagy szerepet játszott a létrejöttében, ugyanis nem volt kedvem elmenni boltba venni még ezt meg azt egy komolyabb vacsorához. Maradt ez a lepény, ami hangsúlyozom, hogy nem pizza, mert félek, hogyha annak nevezném, akkor az a sok olasz olvasóm nagyon gyorsan megválna tőlem.

Márcsak azért sem nevezném annak, mert nincs rajta paradicsomszósz, se mozzarella, ez egy natúr fehér változat, de legalább annyira finom, mint a paradicsomos rokona. Munka is csak annyi van vele amíg a tésztát meggyúrjuk, aztán lehet hagyni órákat kelni magában. Csináltam szórakozásból ilyen mini változatot is, két falat volt az egész, de nagyon aranyosak voltak. Kép készült ugyan a nagyról is, de mégis ezt a kis szerencsétlent választottam a blogra. Ha van kedvünk, akkor akár vendégeknek is lehet készíteni, ha csak baráti összejövetelről van szó.

Padlizsános lepény

Hozzávalók (2x kb. 32 cm-es, vagy kb. 20-25 mini)

A tésztához:

25 dkg liszt

2 ek olivaolaj

fél cs. szárított élesztő (vagy kb. 2 dkg friss)

csipet só

kb. 1,5 dl langyos víz

A szószhoz:

1 padlizsán

1 fokhagyma

2 ek mascarpone

1 tojás

1 ek reszelt parmezán

só

bors

bazsalikom (de kakukkfűvel is működik)

A tészta hozzávalóit gyúrjuk össze, majd letakarva hagyjuk kelni (lehet 5-6 órát is). A szószhoz verjük fel a tojást, keverjük simára a mascarponéval, sózzuk, borsozzuk. Adjuk hozzá a fokhagymát és a parmezánt.

A tésztát nyújtsuk nagyon vékonyra, kenjük meg a szósszal, tegyünk rá vékonyra szeletelt padlizsánt, bazsalikomot, locsoljuk meg kevés olivaolajjal, és 200 fokra (légkeverés) előmelegített sütőben süssük kb 10-12 percet, amíg elkezd barnulni a szósz.

Padlizsán-pesto

Tegnap már említettem, hogy egy kicsit elsokalltam a padlizsán vásárlást. Pontosan 4 szép nagy darabot vettem, persze megmagyarázni nem tudom, hogy miért, a legjobb válasz, hogy szépek voltak. Vagy talán én voltam túl éhes amikor bevásároltam. Egyet felhasználtam a ricottás zöldséghez, de még mindig maradt három amivel kezdeni kellett valamit.

Nem sokat töprengtem azon, hogy mi legyen belőle, mivel tésztát kívántam, de nem a hagyományos paradicsomosat. Annyi mindenből készül pesto, miért ne lehetne padlizsánból is készíteni? Nagyon finom lett, a padlizsán enyhén földes ízét pedig még jobban kiemelte a dió. Egy kicsit finomítottam rajta pár evőkanál mascarponéval, szerintem így lett tökéletes, de ha valaki ezt kihagyná az sem lenne probléma. Paradicsom is került bele, friss, mert valami eszméletlenül finom koktélparadicsomot vettem (csodálkoztam is rajta, hiszen hol van még a szezon), de lehet helyettesíteni pár evőkanál paradicsompürével is. Ehhez az ételhez 2 darab padlizsánt használtam el, és még mindig maradt egy árva darab amivel kezdeni kell valamit. Mi a tanulság? Éhesen soha ne menj vásárolni!

Padlizsános pesto

Hozzávalók (4-6 főre):

2 db padlizsán

1 vöröshagyma

olivaolaj

2-3 gerezd fokhagyma

2 ek mascarpone

kb 10. koktélparadicsom (vagy 2-3 nagy paradicsom, vagy 1-2 ek paradicsompüré)

egy marék darált dió

egy marék reszelt parmezán

bazsalikom

só bors

A padlizsánt feldarabolom, a paradicsomok magját kiveszem és apróra vágott vöröshagymán, olivaolajon megsütöm. Sózom, borsozom. Ha kész hozzányomom a fokhagymát, és elkeverem benne a mascarponét. Turmixba teszem, és a dióval, parmezánnal, bazsalikommal pépesre turmixolom.

Paradicsomos ricottás lepény

Tegnap nem volt kedvem különösebben főzőcskézni, valami egyszerűt kívántam, így maradt valami péksütemény. Ezt nem is quiche-nek fogom hívni, hanem tart-nak. Az is francia péksütemény, legtöbbször inkább édes, az alapja pedig általában levelestészta. Mindegy, nekem ez most tart lesz, vagy inkább hívom lepénynek szép magyar szóval.

Ennek is a quiche tészta az alapja, és nekem ez jobban ízlik, mint a spárgás. Bár ha éppen azt csinálok, akkor arra eszküszöm. Annyi a különbség, hogy most a töltelékben ricotta van és kakukkfű, azon ülnek a paradicsomok. Nagyon féltettem a tetején ülő paradicsomokat, hogy majd esetleg nagyon megrepednek és összelöttyednek, de szerencsére nem. Szerintem nagyszerű vendégváró, és dekoratív az egész paradicsomoktól.

Paradicsomos ricottás tart (vagy lepény) 

Hozzávalók (kb. 3x20 cm.es formához):

20 dkg liszt

13 dkg hideg! vaj

1 tojás

1 ek ecet

2 ek víz

1 tk só

25 dkg (1 doboz) ricotta

3 tojás

fél dl tej

parmezán

kakukkfű

só

bors
koktélparadicsom

A tésztát meggyúrom,(a vajat elmorzsolom a liszttel, utána adom a többi hozzávalót) és a hűtőben pihentetem min 1 órát. Vékonyra kinyújtom, kibélelem vele a formát, és villával lyukakat szúrok az aljára.

A ricottát, tejet, tojást jól összekeverem, hozzáadom a reszelt parmezánt, 2 tk friss kakukkfüvet sózom, borsozom,és a formába töltöm. Jó tanács: soha ne töltsük a formát tele, csak félig!!! A paradicsomokat állítsuk a masszába, és 160 fokra előmelegített sütőben süssük kb. 30 percet.

Gnocchi saláta

Egyáltalán van ilyen? Nem ennek készült az biztos. Simán gnocchit akartam készíteni paradicsomszósszal, de útközben elment tőle a kedvem. Amikor kész volt az a tészta, akkor már nem vágytam paradicsomosra, inkább valami salátára. Ha van egyébként tésztasaláta, akkor miért ne lehetne azt gnocchiból is készíteni? Na nem majonézes, azt nem viselné el szegény, de én sem. Rukkola, szárított paradicsom kíséretében viszont finom volt. Már nem is saláta, mert a tészta miatt elég laktató volt.

Egyáltalán nem lett rossz. Biztosan lehetne még sokat variálni a hozzávalókon, de most az egyszerűbb mellett döntöttem. Olyan nyári hangulatom volt a színektől, és elég meleg volt ahhoz, hogy a kerti asztalnál egyek egy nagy pohár limonádé kíséretében.  

Gnocchi saláta

Hozzávalók (kb 3-4 személyre)

A tésztához:

5 közepes krumpli (kb fél kg)

kb. 13 dkg liszt

egy marék reszelt parmezán

1 tojás

só

rukkola

szárított paradicsom
parmezán

olivabogyó

balzsamecet

olivaolaj

bors

A krumplit megfőzöm a héjában. Megpucolom, és összetöröm egy tálban. Hozzáadom a sót, lisztet, parmezánt és a tojást, és egy nagyon lágy tésztát kapok eredményül. Vékony, kb 1 cm átmérőjű csíkokra sodrom, és 2 cm-es darabokra vágom. Ha valakinek van kedve villával mintát nyomhat bele. Lobogó vízben megfőzöm, majd én lepírítottam egy kevés olivaolajon, de ez kimaradhat.

A salátát, szárított paradicsomot, olivabogyót összekeverem a gnocchival, borsozom, meglocsolom kevés balzsamecettel és olivaolajjal és parmezán darabokat szórok rá.

Ez most olasz vagy thai?

Gondolom mit fognak sokan mondani a recept láttán: "De hisz ez az olasz aglio, olio e peperoncino tészta (fokhagymás, olajos, erős)"... vagyis majdnem. De nem! Nem olasznak indult és szerintem nem is abban végződött, hiába a hasonlóság. Ezt a legjobban az bizonyítja, hogy thai tésztát használtam hozzá és nem spagettit!

Nem akartam szójával és más szószokkal most megvadítani, inkább a rák íze volt előtérben, és nekem ez most így esett jól. És hogy még megvédjem a tésztát az "olasz vagy inkább thai küzdelemben", lime-ot facsartam rá, és szezámolajban sütöttem. Ugye így már aztán tényleg ázsiai a beütése? Igazából mindegy is melyik nemzet ételére hasonlít e leginkább, finom és kész. Még mindig a tengeri ételeket részesíteném előnyben, minden nap, de a megvalósításnak sajnos határt szab a kínálat és a férjem. De legalább egyszer a héten próbálom becsempészni majd a menübe. Ha hagyják persze.

Csilis, lime-os garnéla tésztával

Hozzávalók (kb 2 főre)

kb. 16 db garnéla páncélostól (frissen jobb, de a fagyasztottból is elmegy)

5-6 fokhagyma

1 csokor újhagyma

csili (ízlés szerint)

szezámolaj

lime

kb. 25 dkg tészta (thai rizsliszttel készült tészta, de lehet spagetti is, na de az íze más lesz)

A tésztát megfőzöm sós vízben. Ha kész, 1-2 ek felforrósított szezámolajban megpirítom (iazán nem nagyon pirul, csak az íze kedvéért). A fokhagymát, újhagymát, csilit apróra vágom. A rákot megszabadítom a fejétől (nem szeretem ha rajta van), és felforrósított szezámolajban elkezdem sütni, amikor már majdnem kész (csak pár perc kell neki), hozzáadom a zöldségeket is. Ha megsült, rádobom a tésztát, még locsolok rá szezámolajat és tálalom. Fogyasztás előtt lime-ot facsarok rá.

A franciák pizzája

Volt a hűtőmben spárga, és muszáj volt elkészítenem, mert már nem sokáig húzta volna. Szombaton és vasárnap általában nem szoktam nagy vacsorákat vagy ebédet főzni, inkább nagyon késői reggeli van és uzsonna. Ezt a férjem hozta, de nem is bánom.

Tehát, mint könnyű vacsora quiche készült, ami tényleg a franciák pizzája. Vajas tésztában sült, tojásos tejszínes keverékkel töltött étel. Nagyon finom, és könnyű, nálam tényleg vetekedik a pizzával. Ha valaki még nem kóstolta, akkor itt az idő, főleg ha nem vágyik az ember paradicsomosra. Lényegében bármivel lehet tölteni, ízlés kérdése. Attól sem kell megíjedni, hogy tésztát kell gyúrni, mivel szuper gyorsan elkészül, és igazán laktató. Vendégvárónak is remek.

Spárgás quiche

Hozzávalók (kb. 40 dkg tésztához; 3x20 cm átmérőjű tálhoz):

20 dkg liszt

13 dkg hideg! vaj

1 tojás

1 ek ecet

2 ek víz

1 tk só

spárga

füstölt szalonna/sonka

3 tojás

2,5 dl tejszín

1 dl tej

csipet szerecsendió

só

bors

parmezán

A tésztához a vajat apró darabokban elmorzsolom a liszttel, hozzáadom a tojást, ecetet, sót és vizet. Jól összegyúrom, és a hűtőben min. 1 órát pihentetem.

A tésztát nagyon vékonyra nyújtom (kb. 3 mm), kibélelem a tálat, és villával átlyuggatom az alját. Még 30 percet hideg helyen pihentetem.

A spárgát megpucolom, és forrásban lévő sós vízbe dobom 1-2 percre. A tojást, teszínt, tejet,  szerecsendiót összekeverem, sózom borsozom. 

A vékonyra szelt szalonnával kibélelem a tészta alját, ráöntöm a tojásos tejszínt, majd belerakom a spárgát. Kevés parmezánnal megszórom, és 180 fokra előmelegített sütőben 30 percet sütöm.

Bárány tortellini sáfrányos mártással

Nem tipikus húsvéti étel mivel tésztás, de legalább báránnyal van töltve. Mi otthon nem nagyon szoktunk húsvétra sonkát vagy kalácsot sütni, ez valahogy kimaradt az életemből. Mindig valami komolyabb étel volt az asztalon, de  soha nem a fentiek. Na, esetleg néha füstölt pulykacomb, jó erős tormával.

A fenti étel ugyanolyan ünnepi, ha nem ünnepibb, mint a főtt sonka. Egy kis munka ugyan van vele, hiszen tésztát kell gyúrni és tölteni kell, de megéri. Én köröket szaggattam a tésztából és összecsíptem a szélüket, de raviolit is lehet készíteni. Akkor a vékony tésztalapra a húsból pici kupacokat halmozok, egy másik tésztalapot a tetejére helyezek és derelyevágóval körbevágom, lenyomkodom a szélét. A ravioli géppel rendelkezők ilyenkor előnyben vannak.

Bárány tortellini sáfrányos mártással

Hozzávalók (3-4 személyre):

30-40 dkg bárányhús

1 vöröshagyma

2 fokhagyma

kb 3,5 dl húsleves

1 ek paradicsomsűrítmény

olivaolaj

só

bors

A sáfrányos mártáshoz:

1 vöröshagyma

1 pici zacskó sáfrány

2 dl húsleves

2,5 dl tejszín (nem főző)

só

bors

A tésztához:

kb. 40 dkg liszt

4 tojás

A bárányt apróra vágom (vagy daráljuk). A hagymát megfuttatom olivaolajban, hozzáadom a bárányt és lepirítom. Felöntöm húslevessel, hozzáadom a paradicsomot, a kinyomott fokhagymát, sózom borsozom és fedő alatt lassú tűzön elfőzöm a levét.

Rugalmas tésztát gyúrok, folpackban pihentetem 1 órát a hűtőben. Vékonyra nyújtom, nagyobb pohárral köröket szaggatok, közepére kb. 1 kisebb tk húst helyezek, és összenyomom a széleit. Lobogó sós vízben kifőzöm.

A szószhoz olivaolajon megfuttatom a hagymát, felöntöm levessel és a felére hagyom forrni. Hozzáadom a tejszínt, a sáfrányt, sózom, borsozom, és közepes lángon besűrítem. (Ha nem akar sűrűsödni, akkor pici étkezési keményítőt tegyünk bele.) Ha kész a szósz, akkor apró lyukú szűrőn leszűröm.

Mi van az üvegben, avagy olcsó húsnak híg a leve (szarvasgombás tészta)

Persze megérdemli az aki szarvasgombát vesz "befőttnek" eltéve. De akár lehetett volna jó is az a gomba, de nem volt az. Egy szippantás, egy pici falat és nagy lendülettel a kukában végezte ez a gombóc. Hallott már valaki szarvasgomba (nem tudok rá jobb szót) "befőttről"? Eddig én sem. Az biztos, hogy mindenkit lebeszélek róla aki ilyennel akar kísérletezni.

Mivel ilyen formán nem volt szarvasgombám, enni viszont kellett valamit a tésztával, elővettem a szarvasgombás olajat és azt locsoltam rá. Megmentette a vacsorát, de friss gombával még jobb lett volna. Az ételről nincs kép, mivel ennyi erővel egy szimpla sós vízben kifőtt tésztát is fényképezhettem volna. Viszont fennt látható a kis mocsok, és a megmentő.

A receptet azonban érdemes kipróbálni. Vannak csupasz tészták, hát ez még annál is csupaszabb. Ezt egy olasz étteremben ettem, ahol egy hatalmas parmezánba dobták a tésztám, és utána igazi szarvasgombát reszeltek rá.

Szarvasgombás fettucine

Hozzávalók (2 főre):
25 dkg tészta

10 dkg parmezán

szarvasgomba

só

bors

A tésztát sós vízben kifőzöm, és forrón hozzáadom az apróra reszelt permezánhoz, és elkeverem vele. A parmezán szépen elolvad, és finom krémes lesz. Szarvasgombát reszelek rá, és frissen őrölt borssal ízesítem.

Mivel nincs ételfotó, kárpótlásul küldök egy kis tavaszt mindenkinek.