Medvehagymás spárgarizottó

Ahová megyek mindehol spárgába botlok. Persze még nem helyi, a jó öreg import eredménye, de bánom is én. Végre zöldség, aminek igazi, tavaszi, zöld íze van. Merthogy a spárga nem csak színre, hanem ízre is zöld. Friss, zsenge és roppanós. Ilyet nem szabad otthagyni a boltban, az majdnemhogy bűn lenne. Persze spárga és spárga közt is van különbség, én például a fehéret nem nagyon szeretem. Mindig is idegenkedtem tőle, először is a fehér színe miatt (az első bizonyíték, hogy zizis vagyok), másrészt meg sokkal fásabb, mint a zöld rokona.

Tésztát nem akartam enni, ma nincs leves napom se, így jött a rizottó. Persze a medvehagyma is szárított, bio, de ez megbocsátható. Már kaptam fülest medvehagyma beszerző helyről, majd megyek és megrakom a kosaram. A szárított medvehagymán kívül még van egy bűnöm: tettem parmezánt a spárgához. Tudom, nem szokták sajtozni, de a rizottóba kellett, így egy picit kapott is. Nem bánom én, hogy ki mit szól, bármennyire is lábbal tapostam a kulinária írott és íratlan szabályait, nekem ízlett.

Medvehagymás spárgarizottó

Hozzávalók (2-3 személyre):

20 dkg rizottó rízs

1 közepes fej vöröshagyma

kb. 6-7 dl zöldségalaplé

0.5 dl száraz fehérbor

6 spárga

1-2 tk szárított medvehagyma

vaj

olivaolaj

parmezán

Az apróra vágott hagymát vaj és olivaolaj keverékén megfuttatom, hozzáadom a rízst, és átpirítom. Felöntöm a borral, megvárom amíg beszívja, megszórom a medvehagymával és merőkanalanként hozzáadom az alaplevet. Mindig megvárom amíg a levet beszívja, csak utána adom hozzá a következőt. Kb. 15 perc után a rízshez keverem a felkarikázott spárgát.

Amikor megfőtt diónyi vajat keverek hozzá, és egész kevés reszelt parmezánt.