Tüzes víz - VKF! XXXIV.

Mielőtt bárki is túl lelkes lenne, hogy most egy kancsónyi tequiláról fogok írni, annak sajnos csalódást kell okoznom. Az italban ugyanis gyömbér van. A legelső, vagyis legemlékezetesebb találkozásom ezzel a gyökérrel pontosan tudom mikor volt. Hosszú évekkel ezelőtt egy szombati napon a Nagycsarnokban vettem egy kandírozott változatot. Gyönyörűen fénylett és egy hatalmasat haraptam belőle, és el is ment tőle a kedvem. Túl olajosnak, csípősnek találtam és egész nap a hideg rázott tőle. Aztán valahogy később mégis megszerettem.  Most már elképzelhetetlen, hogy ne legyen itthon egy darab gyömbér. Legjobban süteményekben és italban szeretem. Ez a limonádé fantasztikusan frissítő, és ugyan nem vagyok szénsavas párti, de  ebbe kötelező. A buborékok még jobban kiemelik a gyömbér csípősségét, és a nyelvem hegyén bizsereg.

Ez a növény az egyik legsokoldalúbb növényi serkentő, anyagcsere-fokozó szer. Már a K.e. 3000 körül keletkezett első kínai nagy füvészkönyv, a Pen Cao Csing fontos gyógyszerként említi. Miért afrodiziákum? Az ázsiai orvoslás szerint forróságot, tüzet visz a testbe, úgyhogy csak óvatosan! (forrás: drimmun)

Gyömbéres limonádé

Hozzávalók (kb. 1.5 literhez):

Kb. 5-6 cm friss gyömbér

2 citrom

1 dl cukor (vagy ízlés szerint)

2 dl víz

kb. 1 1/4 l szénsavas ásványvíz

A gyömbért megtisztítom, felkarikázom. A cukorból és 2 dl vizből a gyömbérrel szirupot főzök, és lefedve hagyom kihűlni. A citromok levét, gyömbéres szirupot és az ásványvizet egy kancsóba töltöm és lehűtöm. A gyömbért hagyjuk a limonádéban, hogy az illóolajok jól kiázzanak belőle.