2010/08/27

Kéksajtos vargányás spagetti à la M.


Ennek a receptnek története van. Persze nem az én receptem, hanem a férjemé. Bizony, a férjemé. Még évekkel ezelőtt, amikor még ismerkedős fázisban voltunk, készítette. El akart kápráztatni a fantasztikus főzőtudományával -itt halkan megjegyezném, hogy azóta se bontakozott ki jobban ez a tehetsége, na de ne legyünk ilyen gonoszak. A vacsora amit anno készített három féle tésztából állt: egy paradicsomos, egy carbonara (ami inkább hasonlított egy szalonnás, rántotta tésztához) és egy kéksajtos vargányás spagetti volt.

A paradicsomos és carbonara szószt a mai napig én készítem itthon, viszont a kéksajtos annyira jól sikerült, hogy állandó vendég volt nálunk egy darabig, sőt, lépten nyomon ezt készítette a vendégeknek ha rájött a főzhetnék. Aztán szépen lassan feledésbe merült. Jöttek újak, más kipróbálnivalók. A héten irdatlan mennyiségű sajt halmozódott fel a hűtőben, köztük roquefort is és újra elővettem a receptet, ami ez alkalommal az én előadásomban került az asztalra. Nem bonyolult étel, mégis feldobja a tésztát maga a sajt átható íze, amihez pompásan illik a vargánya enyhén földes beütése és a szósz krémesen körbevonja a spagettit. Az arányok szabadon variálhatóak, mind ízlés dolga. Mi szeretjük a sajtokat, így ennek megfelelően domináns a roquefort íze.

Kéksajtos vargányás spagetti

Hozzávalók (kb. 6 főre)
25 dkg roquefort (vagy más kéksajt)
fél liter tejszín (nem főző)
1-2 marék szárított vargánya
frissen őrölt bors
parmezán

A sajtot olvasszuk meg egy lábasban, majd öntsük fel tejszínnel. Adjuk hozzá az előzőleg beáztatott és lecsepegtetett vargányát és ízlés szerint borsozzuk. Hagyjuk főni kb. 10 percet.
Spagettivel kiváló. Fogyasztás előtt szórjuk meg reszelt parmezánnal.

2 megjegyzés:

chriesi írta...

Ez nekem való. :D Isteni az a tányér!

Betűtészta írta...

Mosolygok, mert úgy látszik,hogy férjeink hasonlítanak egy kicsit. Az én férjem, abban a bizonyos időszakban szintén három étellel akart levenni a lábamról: sajtos virsli (no comment), bolognai, citromos csirke. Azóta a bolognai az ő étele, csak neki szabad csinálnia. Én pedig minden alkalommal úgy hümmögök a kóstolásnál, mintha életemben ilyen finomat nem ettem volna...de ne áruljátok el neki! :-)

Related Posts with Thumbnails