Újra egyedül vagyok napközben, csak a kutya meg én. Mama hazament a hétvégén így új modell és segítő után kell nézzek a képekhez. Jó volt, hogy végre csak kattintgatnom kellett és utasításokat adnom: "Most egy kicsit feljebb, lejebb, oldalra, ne mozogj... már megint odébb tetted a kezed..... " Hát igen, talán mégis csak családi körben kellene körülnéznem segítség után, nekik már majdnem munkaköri leírásban szerepel, hogy szeretniük kell, teljesen mindegy éppen milyen utasítást adok és milyen hangulatban.
Ebben a képsorozatban még szerepel a "mama keze", de ami a képen látható, bizony az a lényeg. Ránézésre talán egy szimpla kókuszos, csokis piskótának tűnik és valóban, valami olyasmi is, de akkor miért kerül fel a blogra? Hónapokkal ezelőtt megdöbbenve olvastam, - és valószínű, hogy most többen ugyanígy fognak reagálni- hogy a csokiba mártott, kókuszba forgatott piskóta ausztrál találmány, mitöbb flancos neve is van, Lamington. Ez a sütemény, Queensland kormányzója, Baron Lamington vagy Lady Lamington után kapta a nevét. Még hivatalos ünnepe is van, Július 21. a nemzeti Lamington nap Ausztráliában.* Ki gondolta volna? A recept is ennek megfelelően ausztrál, csak egy keveset változtattam rajta, mert ha már kókusz akkor legyen egészen az, került a tésztájába is reszelék, egy kevés kókuszvajjal egyetemben. Ízre viszont biztosan felvenné a versenyt bármely ausztrál rokonával.
Lamington
Hozzávalók (kb. 20 db-hoz)*
Tésztához:
4 tojás
12,5 dkg porcukor
7 dkg liszt
6 dkg kókuszreszelék
2 dkg kókuszvaj
Bevonóhoz:
30 dkg 70%-os csokoládé
1,5 dl tejszín
kókuszreszelék
A cukrot és a tojást gőz fölött verjük fel robotgéppel amíg világos és krémes lesz (kb. 5-10 perc) Vegyük le a gőzről és keverjük még kb. 10 percig, majd óvatosan forgassuk bele a lisztet és a kókuszreszeléket. A végén keverjük bele a felolvasztott kókuszvajat is. A masszát töltsük egy kb. 20x20-as formába (vagy különálló formákba) és 180 fokra előmelegített sütőben süssük kb 20 perc alatt készre. Ha megsült, hagyjuk a formában még 10 percet, majd borítsuk ki és kockázzuk fel a piskótát.
A bevonóhoz gőz fölött olasszuk össze a csokoládét a tejszínnel. Forgassuk a piskótakockákat a csokoládéba majd kókuszreszelékbe.
*Forrás és recept az Australian Gourmet Traveller oldaláról származik.
11 megjegyzés:
Jajj imádom ezt! Mármint amikor én is Danit használom modellnek!
A fene se gondolta volna, hogy a csokis-kókuszos kockának ilyen kultusza van Ausztráliában. Mondjuk sosem szerettem túlzottan, aminek viszont lehet az a magyarázata, hogy túl nagy darab piskótákat szoktak csokiba forgatni és a belseje nagyon száraz és fojtós szokott lenni. :)Ellentétben ezekkel a falatnyi szépségekkel :]
Viszont az itthoni tésztájába méz is kerül nem is piskóta állagú igazán, és ízben is ad pluszt a méz a piskótához képest. Hétvégén fogok csinálni, nagyon bírja mindenki nálunk...
Ha nem írtad volna le az eredetét, biztos megtettem volna :)
Az egyik kedvenc sütim volt, mielőtt kijöttem. De amikor megláttam, hogy ez az ország a Lamingtonok országa, már tudtam, hogy jó helyre jöttem :D
Hát ezt nem tudtam...döbbenet,mik vannak! :D
Az én kókuszos-csokis piskótám nem fojtós,csak úgy eszem meg,ha tocsog a csokiban....:))(Anyukám is úgy csinálta,igaz kakaóval és tejjel)
De nekem is vannak rossz emlékeim vele,mert ez ugye "olcsó" desszert,ennek megfelelően a piskóta dominál,valamiféle kakaós lében megforgatva.
Sok múlik a kakaó minőségén, de extra finom csokival és tejszínnel,pont így. :)
Pár évvel ezelőtt én is nagyon ledöbbentem ezen a tényen, hogy ez egy ausztrál finomság, hiszen mondhatni minden iskolai farsangon a fánk mellett ez volt a legnagyobb sláger. Imádom, bár legutóbb szerintem vagy 3 éve ha készítettem. Legközelebb a te recepted szerint fogom megsütni. :)
Nyamm! Fincsi! Csodásak a képek, mama keze pedig egyenesen szupermodell! :)
Hello Mindenki,
Hihetelen, nem igaz? Az az igazság, hogy én a magyar és ezt az ausztrál verziót is szeretem.
A méreten sok múlik, ne legyen túl nagy. A bevonat viszont mindenképp csokoládé kell, hogy legyen :))
Kosztért, kvártélyért bármikor instruálhatsz!!! Így is úgy is szeretlek!!!! Cupp Cupp
Héj!!! Én ezt már neked ezerszer mondtam!! :)))Szóval mikor jössz?
Nézegetem az oldaladat és eszembe jutott, hogy megkérdezzem, a történetét ismered?
Lamingtonékhoz vendégek jöttek és a szakács egy kicsit jobban odaégette a piskótát. Hogy ne vesszen kárba és ne látszódjon, hogy egy kicsit barnább, csokiba mártogatta és egy hirtelen ötlettől vezérelve kókuszba forgatta a szeleteket :)
A vendégeknek annyira ízlett, hogy onnantól Lamingtonként emlegették a sütit.
Állítólag maga a kormányzó nem volt odáig érte :)
Alexandra,
igen, olvastam már ezt is
de köszi, mindig jó ilyet újra meg újra olvasni :)
Megjegyzés küldése