Íme a harmadik rész Hogyan készült sorozatból. Ahogy ígértem most az olasz vonalon haladva egy spagettis képet fogok górcső alá venni. Ma, azon kívül, hogy megmutatom hogyan készült a kép, az utómunkáról is ejtek pár szót, mivel az sem kevésbé érdekes, mint maga a fotózás, sőt a digitális laborálás, a sötétkamra, elengedhetetlen része a jó fotónak. A styling részébe most nem mennék bele a képnek, azt egy következő bejegyzésre, más képekre hagyom majd. Úgy érzem, hogy az is megérdemel egy (vagy akár több) külön posztot is.
Beállítások:
blende: f 3.2
záridő: 1/100
ISO: 320
WB: - 0.67
ISO: 320
WB: - 0.67
objektív: 50 mm f1.4
A képet felülről, enyhe dőlésszöggel fényképeztem. A hangulat fokozása érdekében árnyékosabb képet készítettem. A fehér, piros kontraszt mellé az árnyékok szerintem valósághűbbé tették a képet. Az is tisztán látszik, hogy honnan érkezik a fény a szettre, ami nem túl erős persze. A fókusz az első tányérban pihenő villán van, az a legtisztább pontja a fotónak. Ahogy hátrafele haladunk, úgy homályosodik a háttér és a kiegészítők, ezzel a figyelmet még inkább az első tányérra vonva. Ez a hatás blende nagyságának köszönhető. Ha még nagyobb belendét használtam volna, akkor még inkább homályba veszne a fókuszon kívüli terület.
A fenti képen kitűnően látszik, hogy a szett egy kicsit alacsonyabban fekszik, mint az ablak, így a szűrt fény felülről érkezik a szettre (lásd A). A szett bal oldalán egy fehér vászon van kifeszítve (ami elsősorban, mint fotóháttér funkcionált ehhez a képhez), ami valamennyire visszaveri az ablakról érkező fényt, ezzel is világosítva a képet. (lásd B). Így fekete fehérben talán még inkább kivehető a fény-árnyék hatás a képen. A C és D pontok az árnyékos területet jelölik, az apró nyilak pedig az árnyék irányát. A kép du. 4 órakor készült az ablakom pedig Ny-Dny-i fekvésű.
Az utómunka:
All images © Studer-T. Veronika all rights reserved
Sok féle szoftver létezik már a fotók digitális laborálásához, a legismertebb, és szerintem legjobb, mind közül a Photoshop. Ugyan a Lightroom-ról is hasonlóan jókat hallottam, sőt mások csak arra esküsznek. Mind a kettőnek megvannak az előnyei, de a legjobb ha egymást kiegészítve használjuk őket. Tehát a képeket én PS-ban dolgozom át, de kacérkodom a Lightroom beszerzésével is. Általánosságban elmondható, hogy igyekszem minél kevesebbet módosítani a képeken. Nagyon ritkán vinnyetálom vagy filterezem őket, azt csak for fun szoktam néha, pl. ez a fotó.
A fenti képek közül már elsőre látszik, hogy az A. az eredeti, originál kép. A tiszta valóság, ahogy azt készítettem. A B. a már átdolgozott verzió. A különbség talán annyira nem is szembeszökő, de majd ti megmondjátok. Az biztos, hogy kontrasztosabb a B. kép, ami még inkább kiemeli a színeket, árnyékokat.
Az utómunka során, először is minimálisan emeltem a kontrasztot és a fényerőt. Ezt most a PS, Brightness and Contrast menüjében tettem. (A Curves-ben is lehet játszani a fénnyel, árnyékkal, efektekkel akár.) Mivel a fehéregyensúlyt egy kicsit túl sárgásnak ítéltem, eltoltam egy keveset a kék irányába. Ezt a Color balance menüben lehet módosítani. Végül kapott a kép egy kis élesítést. Olyan képpel még nem találkoztam aminek ne használt volna egy enyhe élesítés, bármennyire is élesnek tűnt a kép előtte. És voila, kész is a kép. Az egész csak pár percet vett igénybe.
Kiváncsian várom, hogy ti hogyan dolgozzátok fel a képeket, mit használtok utómunkához, mi a titkotok!
Xiaolu-nak a 6Bittersweets blog szerzőjének ma megjelent egy összefoglalója az ételfotózásról. Érdemes elolvasni, nagyon percíz és összeszedett cikk.
































