Íme a remélhetőleg hosszú életű sorozat első része, a vajon hogyan készült. A
kommentekből ítélve nagyon sokan érdeklődtök a téma iránt, így egy kicsit lámpalázasan, de belevágok az első bejegyzésbe. Először is tisztázni szeretném, hogy az amit leírok nincs kőbe vésve, ez csak az ahogy én csinálom. A fotózásban az a jó, hogyha már mindenki tisztában van a kamerával, a beállításokkal és a fénnyel, akkor bátran lehet kísérletezni és megtalálni a saját stílust.
Mi a jó fénykép alapja? A jó fényképhez először is egy jó fényképezőgép kell egy jó objektívvel. Nem kell a csúcstechnológiára gondolni, de ha valaki komolyan, magasabb szinten szeretne foglalkozni a fotózással akkor érdemes befektetni egy tükörreflexes kamerába és egy jó objektívbe legalább. Ég és föld a különbség a képek között. Én jelenleg egy
Nikon D700-as kamerát használok*, a legkedveltebb és legtöbbet használt objektívjeim pedig az
50 mm f1.4-es és a
24-70 mm f2.8-as.
(Ha valaki nincs tisztában azzal, hogy mi az f szám akkor kommentben írjon és válaszolok) Persze én sem ezzel a kamerával kezdtem, a kezdő löketet egy D80-as adta, vele estem szerelembe a fotózással.
*
(persze ha ezt valaki olvassa és szeretne meglepni egy Nikon D3x-el, nem fogok ellenkezni)
Ha már van egy jó fényképezőgépünk és van rajta automata beállítás, akkor azt sürgősen felejtsük el. Automata beállítással szép képeket igen, de különlegeset nem lehet készíteni. Mindenki tekerje szépen a gombot a manuális beállításhoz és akkor el is kezdődhet a móka. Persze tudom, hogy nem egyszerű az elején a manuális beállítás, sok mindenre kell figyelni. Például, mekkora legyen a blende, milyen a záridő, mekkora az ISO.... Ahhoz, hogy ezeket az összefüggéseket megértsük, ajánlom, hogy mindenki fogjon egy fotóskönyvet és olvassa el az első fejezetét ahol ezekről van szó. Aztán meg gyorsan tegye is félre, mert könyvből nem lehet megtanulni fotózni, helyette vegye kézbe a kamerát és próbálkozzon! Így tettem én is. Nem mondom, hogy az első képekre büszke vagyok, de minden egyes újabb felfedezés a fényképezőgépen eufórikus örömmel töltött el. (Ha erre esetleg igény van, akkor röviden összefoglalom nektek az összefüggéseket a blende, záridő stb között!)
Ha már eddig eljutottunk, akkor már igazából csak egy nagyon fontos dolog kell a fotózáshoz. Anélkül bizony lehet bármilyen jó gépünk, a képünk csapnivaló lesz. Ez pedig a fény! Legyen az természetes vagy mesterséges, anélkül el lehet felejteni a fényképezést. Softboxot mostanában nagyon ritkán használok, csak akkor ha valami más hatást, árnyékot szeretnék a képeken, vagy túlságosan is borult az idő, fényképezni viszont kell. Maradjunk tehát a legtökéletesebbnél, a természetes fénynél, kerüljük viszont a direkt napfényt. A túl erős fény túl erős árnyékot eredményez. Tehát ha lehet, és miért ne lehetne, használjunk szűrt fényt. Ablakja mindnekinek van, más nem is kell hozzá, mint egy nagy zsírpapír az üvegre, vagy egy sűrű szövésű fehér függöny és kész is a szűrt fény.
Ha esetleg nincs eléggé megvilágítva az étel, vagy esetleg túl világos, akkor bevethetünk különböző trükköket, vagyis deríthetünk, visszaverhetjük vagy éppen elnyelhetjük a fényt egy derítőlap, karton segítségével. A fényt visszaverhetjük fehér, ezüst vagy arany színű lappal. Mindegyik más hatást eredményez. Természetes hatás érdekében én a fehérre szavazok, ha ennél erősebb hatást akarunk akkor pedig az ezüst. Házilag az ezüst lapot is nagyon egyszerűen előállíthatjuk, csak fogjunk egy kartont és fedjük be alufóliával. Én előszeretettel használom a fekete derítőlapot, vagyis nem visszaderítem, hanem elnyeletem a fényt. Én szeretem a kicsit drámaibb, karakteresebb, árnyékosabb képeket, persze ez mindig hangulat függő.
Mindig legyen egy elképzelésünk arról, hogy mit szeretnénk. Milyen fény-árnyák hatást képzelünk el, hol, honnan jöjjön a fény, milyen mélységű legyne a kép stb. Persze eleinte nem igazán fog úgy sikerülni ahogy elképzeltük, de minél jobban kiismerjük a fényképezőgépünket és a fényhatásokat, annál több sikerélményünk lesz. Ajánlom, hogy nézegessetek sok-sok profi képet, nagyon sokat lehet belőlük tanulni.
Tehát ha már a fentiek megvannak, akkor alakítsuk ki a szettet (háttér, kiegészítők stb.), és lehet is fényképezni. A képeket amiket hoztam már láttátok. Kezdetnek kettő csendéletet szeretnék bemutatni. Azért esett ezekre a választásom, mert a fény-árnyék játék szépen látszik a képeken, sőt az is, hogy nincs szükség semmi extra felszerelésre, elég pár lap és egy karton a drámaibb hatás eléréséhez.
1. Az első kép a mérleg-barack. Világos háttérrel készült, friss, üde, nyári kép, amin szépen látszanak a finom árnyékok. (lásd barackok)
Beállítások:
blende: f2.2
záridő: 1/100
ISO: 200
objektív: 50 mm f1.4
Így készült:
A fényt a barackok jobb oldalról kapták és maga a fehér háttér is világosítja a szettet. (az ablakom Dny-i fekvésű, du. 1 órakor készült a kép) A bal oldalra elhelyeztem egy fekete derítőlapot, hogy megnyújtsam az árnyékokat. Az első képen szépen látszik, hogy a fény mennyire világítja meg a szettet és a fekete lap mennyire árnyékol. (Az A, B pontok az árnyékokat jelölik.)
2. A második kép a cseresznyés-kannás. Ez sötétebb, drámaibb háttérrel készült. Az árnyékok szépen keretbe foglalják a képet és a tekintetet a kép elejére, a hangsúlyozni kívánt cseresznyére vonják.
Beállítások:
blende: f2.8
záridő: 1/60
ISO: 200
objektív: 24-70 mm f2.8
Így készült:
Az előző képhez képest is sokkal több minden történik a képen. A fényt még mindig jobb oldalról kapja a szett (Dny-i fekvés, du. fél 2) de amíg az első képnél a világos háttér is visszaverte a fényt, itt éppen ellenkezőleg, a sötét háttér elnyeli. Ez még mindig nem elég, a keretes, árnyékos hatás elérése érdekében felfogtam a fény egy részét a jobb oldalon (lásd 2. karton) és belógattam egy fekete lapot fentről (lásd 1. karton) Ezek persze a képen fizikailag nem látszanak, csupán az árnyék amit vetnek. (lásd, A, C, D) Az E és B árnyék, plussz a csersznyék árnyéka a "természetes", manipulálatlan árnyéka a tárgyaknak. A második képen jól látszik, hogy a fény hogyan érinti a szettet és melyik a legjobban megvilágított rész, ami ebben az esetben ugye a cseresznye.
Remélem, hogy a fentieket hasznosnak és érthetőnek találtátok. A kommentekben várom a kérdéseket és megjegyzéseket.
